Általános anyagmozgató eszközként{0}} a kézi targoncát széles körben használják a raktározásban, az építőiparban és a háztartásokban. Míg a megfelelő használat jelentősen növelheti a hatékonyságot, a nem megfelelő működés az áruk károsodásához vagy személyi sérüléshez vezethet. A kézi targonca biztonsága három kulcsfontosságú szempontot foglal magában: a rakományelosztást, az útvonalválasztást és a működési testhelyzetet.
A terheléselosztásnak meg kell felelnie a kiegyensúlyozott súlypont fenntartásának elvének. Az egyik oldal túlterhelése a kézi targonca megbillenését okozza, ami növeli a felborulás kockázatát. A szabványos kétkerekű{2}} kézi targoncák maximális teherbírása általában a keretre erősített adattáblán van feltüntetve; például a fogyasztói-minőségű modellek súlyhatára 150 kg, míg a nagy teherbírású ipari kocsik akár 500 kg-ot is elbírnak. Rakodáskor a nehezebb tárgyakat a keret aljára kell elhelyezni, a könnyebb tárgyakat felül; a szabálytalan alakú tárgyakat hevederekkel kell rögzíteni. Építési helyszíneken,-például a téglák szállítása{10}}legfeljebb öt réteg függőleges egymásra rakása segít megőrizni a stabilitást.
Az útvonal kiválasztása megköveteli a talajviszonyok felmérését. A 0,6–0,8 súrlódási tényezőjű betonfelületek alkalmasak az élénk tolásra; kavicsfelületek, ahol a súrlódási tényező 0,4–0,5-re csökken, sebességcsökkentést tesznek szükségessé. Lejtőn történő navigáció során húzó mozdulattal felfelé kell emelkedni úgy, hogy a test súlypontja 15 fokkal előre van döntve; a lefelé ereszkedéshez toló mozgásra kell váltani, a lábizmok segítségével szabályozva a süllyedés sebességét. A szupermarketek raktárterületein végzett gyakorlati megfigyelések azt mutatják, hogy a ládák 3 fokos lejtőn történő szállítása esetén a toló testtartás 40%-kal csökkentheti az irányítás elvesztésének kockázatát.
A működési testtartás közvetlenül befolyásolja a mozgásszervi egészséget. A kézi targonca fogantyúinak magasságának a felhasználó csípőjével egy szintben kell lennie, és a könyökök 120 fokos hajlítása segít enyhíteni a vállak terhelését. Lökéskor az erőt elsősorban az alsó testnek kell létrehoznia, nem pedig kizárólag a kar erejére hagyatkozni. A logisztikai ipar kutatási adatai azt sugallják, hogy a helyes testtartás alkalmazása 25%-kal növelheti a kezelés hatékonyságát, miközben csökkenti az alsó hátizom megerőltetésének előfordulását. Ezenkívül az abroncsnyomás és a csapágykenés rendszeres ellenőrzése elősegíti a zavartalan működést, mivel az alulfújt gumik 20%-kal növelhetik a tolási ellenállást.
